Szent II. János Pál pápa világszinten az ezredforduló egyik legmeghatározóbb alakja, aki mindaddig példátlan módon újította meg az egyházat, a társadalmi igazságosságra, a békére és az emberi jogokra helyezve a hangsúlyt, miközben kultúrák és vallások között mozdította előre a párbeszédet.
Aktívan részt vett a világpolitikai eseményekben, kulcsszerepet játszott a kommunista rendszer bukásában Közép- és Kelet-Európában. Enciklikáiban és beszédéiben az élet tiszteletét, a szegények és elnyomottak támogatását, az igazságosság megteremtését képviselte. Erkölcsi tanításában konzervatizmus jellemezte, különös hangsúlyt helyezve a család, a gyerekek és az ifjúság szerepére.
Szorgalmazta a keresztény gyökerek jelenlétét az EU alkotmányában, ugyanakkor a béke elkötelezett híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. A kultúra és a művészetek elkötelezett támogatójaként a hit és a kultúra szerves egységét hirdette. Pápasága alatt a katolikus egyház modernebb és nyitottabb lett, választ adva a kor kihívásaira és az emberek igényeire.
Kétszer látogatott Magyarországra, 1991-ben és 1996-ban.
A pápa több száz boldog és szent avatást hirdetett: boldognak, a magyarok közül Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.
